Virágzó közösségek, intézményépítés, szenvedélyes viták. Szakbarbárság helyett a hit, a művészetek és a tudomány egysége. „Sötét középkor” sohasem létezett, a valóságostól viszont sokat tanulhatunk – állítja egy kansasi teológus.
Neked mi a shadow age-ed? Ezzel a kérdéssel indult egyik izgalmas beszélgetésünk mentorommal, Csák Jánossal néhány évvel ezelőtt. A shadow age (árnyékkor) az a történelmi korszak, amelyben ízlésünk és önismeretünk alapján a legszívesebben élnénk, ha szabadon választhatnánk meg születésünk időpontját. A középkor – válaszoltam töprengés nélkül. Miért? Meggyőződésem szerint a különféle emberi teljesítmények egyik legsűrűbb, leggazdagabb időperiódusáról van szó, amelynek egyszerűen rossz a pr-je. Jamie Blosser hétgyermekes édesanya, a kansasi Bencés Főiskola professzora hasonlóan látja.
A 21. századi közvélekedés szerint a „sötét” középkor kulturális szakadék, amely elválasztja egymástól a görögök és a rómaiak, illetve a felvilágosodás és a modernitás fényeit. A hibás természetesen az egyház, amely elmaradottságba és tudatlanságba taszította a társadalmat. Mi sem áll távolabb a valóságtól! Az a közel tíz évszázad, amely Róma 5. századi kifosztásától a Kr. u. 14. század elejéig tartott, urbanizációs, közösségszervezési, spirituális, oktatási, művészeti és tudományos tekintetben inkább megalapozta a Nyugat sikerét. Bár a kora középkorban az európai kultúrkört valóban hanyatlás jellemezte, ennek a legkevésbé a vallás lehetett az oka: ugyanebben az időben az iszlám világ lenyűgöző teljesítményre volt képes. S amikor a Kr. u. 11. századtól az európai népek körében is csillapodott a zűrzavar, a buzgó és aktív hitélet köré szerveződő társadalmak mai szemmel alig felmérhető szellemi virágzásba fordultak.
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a klímaváltozás játszhatott szerepet abban, hogy a helyiség felmelegedett, így a bogarak számára is ideálissá vált a környezet.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
A nyár egyik legvidámabb családi programja lehet az Árnyék nélkül című Czimra-tárlat megtekintése. Petri Lukács Ádám írása.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
